Egyiptomi múmiák sírjaiban is találtak már ágyi poloska maradványokat, ami bizonyítja, hogy az ember és az ágyi poloska között több, mint 4000 éve létezik kapcsolat. Valószínű, hogy az ágyi poloskák a denevér poloskákból fejlődtek ki, és akkor tértek át a denevérekről az emberre, mikor az emberek még barlangokban éltek, majd követték őket a civilizációba.
A II. világháborút követően a szintetikus rovarirtó szerek (pl. DDT) a jobb életszínvonallal, a nyomortanyák felszámolásával és az építőipar fejlődésével együtt hozzájárultak az ágyi poloskák számának drámai csökkenéséhez Európa-szerte, és a fejlődő világ többi részén is.
Az ágyi poloskák száma nagyon alacsonyan maradt kb. 50 éven át, mindamellett a századforduló óta számos jelentés drasztikus emelkedést mutatott ki az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Ázsiában és az USÁ-ban.
Az ágyi poloskák újjáéledése a XXI. század elején több tényező együttesének köszönhető, melyek megkönnyítik a túlélésüket, szaporodásukat és terjedésüket. A nem megfelelő technikával, módszerrel végzett poloskairtás ugyancsak hozzájárult a probléma kialakulásához.
